
Mai formájában a Vokál története 2002. szeptemberében kezdődött. Az ötlet azonban már sokkal korábban kipattant a lelkes zenebarátok fejéből, akik már régóta vágytak egy könnyedebb hangvételű együttesre, ahol egyaránt helyet kapnak a cappella művek, népszerű melódiák és dzsesszes feldolgozások is.
Ez volt tehát az előd, a „Kávékórus” – tagjai pedig Veszprém Város Vegyeskarának is oszlopai, akik 1994-ben az Europa Cantat Fesztiválon, a dániai Herningben, Robert Sund vezetésével ízlelték meg a Java Jive zamatát: „… I love coffee, I love tea…”. A Kávékórus éveken át a Szaxofon-kávéházban, a Swing-Swing Együttes kíséretével szórakoztatta a nagyérdeműt, meghonosítva városunkban a vokális könnyű műfajt is. A vállalkozásnak hamar híre ment, és a próbákon egyre több új arc jelent meg. Az alkalomszerűen működő Kávékórus pedig átadta helyét a rendszeresen próbáló Vokálnak, miközben igyekezett megőrizni a „kávés” lazaságot.
Az énekkarok általában a klasszikus repertoártól indulnak, s bővítik az új stílusok, könnyedebb, de korántsem könnyű netán együgyű hangszerelések irányában. A Vokálnál ez fordítva esett: A könnyed műfajok mellett kóstoltak bele a klasszikus karirodalomba. A Vokál mintegy „tranzitállomás” lett a gyermekkor és gyermekkarok világa és a felnőtt kórusok között. A kóruscsalád „kamaszgyereke”az, aki legtöbbet változik, létszámban is, felkészültségben is. Az új műfajokban való eligazodásban a Vokálosok értő segítséget kaptak Király Éva személyében, akinek köszönhetően a jazz-ének alapjait mindenki elsajátíthatta.
A Vokál lehetőséget nyújt – általában középiskolás és egyetemista korú - tagjai számára, hogy egy olyan közösséghez tartozzanak, ahol a vidámság és a jókedv áll a középpontban, emellett azoknak a fiataloknak is segít, akik szívesen kipróbálnák magukat az éneklés, együttmuzsikálás terén, akár zenei előképzettség nélkül.
Rendszeres programjai közé tartozik az évenkénti, kétnapos edzőtábor illetve 2003-tól nyaranta a zánkai, majd felsőörsi Dalos Vakáció. Húsz esztendő alatt több száz fiatal jegyezte el magát a kóruséneklés sajátos ágazataival, ahol békén megfér egymás mellett Händel Hallelujája Leonard Cohenével, amelyet a Shrekből ismerünk, Bárdos Dana-danája és a zulu Siyahamba…
Lassan megtanulták a Vokál nevét városon belül és kívül is – itthon a Vivace Nemzetközi Kórusfesztivál nyitókoncertjén, a Zenei Világnapon, a Karácsonyi koncertek és a hagyománnyá vált, évadzáró Családi hangversenyeken léptek pódiumra. Sőt, az István és Gizella című musical előadásában (2016) nemzetközi előadógárda részeiként arattak tapsokat. Az Éneklő Ifjúság minősítőin pedig egyre magasabb fokozattal – 2018-ban Aranydiplomával és az „Év Kórusa” címmel – ismerte el a szigorú szakmai zsűri fejlődésüket, színvonalukat.
A történetben és a lelkekben nem fakuló élményt jelentettek s jelenteken a rövid koncert-utak: Szlovákiába vezetett az első, utána pedig Erdély és Belgium, Galánta és Kaposvár majd Nyíregyháza-Szatmár megye következett. Koncertek, sikerek, életre szóló élmények, s elhatározás: ha Veszprémben marasztja az ifjú énekeseket a sors, felvételiznek a Vegyeskarba. A többiek meg ott, ahová sodorta őket a munka, a tanulás – az egykori Vokálosok rendre felbukkannak az ország különböző kórusaiban. Ahogyan karnagyuk, Erdélyi Ágnes megfogalmazta egyszer: „Nemcsak magunknak neveljük a kóruscsalád kicsinyeit és fiataljait, hanem a muzsikának.”